Jelek, amiket nem vettem komolyan

Az első tünetek évekkel ezelőtt, az első szülésem után jelentkeztek, de nem vettem őket komolyan. „Van ilyen, majd elmúlik!”- mondta a nőgyógyászom és én hittem neki. A második szülésem után többször is előfordult, hogy az inger megérzése után nem volt időm a mosdóba érni. „Elmúlik, nem kell megijedni!”- mondták akkor és én reméltem, hogy nem tévednek. Igazuk lett… egy időre.

Aztán tavaly télen beteg lettem. Szörnyű köhögés és egyre gyakoribb vizeletvesztés kísérték a tüdőgyulladásomat.

Egyre kevésbé éreztem magam biztonságban, egyre inkább elbizonytalanodtam önmagamban nőként és anyaként is. Féltem és keresni kezdtem a lehetőségeket. Ekkor találtam az Őszintén az inkontinenciáról és a medencefenék problémáiról csoportra. Bár korábban elvégeztem egy intimtorna tanfolyamot és igyekeztem tenni az intim izomzatom fejlesztéséért, a csoportban tapasztalt nyílt kommunikáció és elfogadás, az ott kapott tanácsok segítettek abban, hogy megtaláljam a számomra megfelelő orvost. 

A bejelentkezést követően hosszú és feszült hónapokig kellett várnom, mire elmehettem az urogynekológiai szakrendelésre, miközben a tüneteim súlyosbodtak.

Egyre erősödött a hüvelyemben az idegentestérzet, a napi ülőmunka elvégzése egyre több kellemetlenséggel és fájdalommal járt. Eltűnt az életemből- az életünkből- a szex és az intimitás. Egyre nagyobb rémülettel számoltam vissza a napokat. 

Amikor végre eljött a vizsgálat napja, amint beértem a rendelőbe és leültem, átszakadt a gát. Sírtam, mint a záporeső és végre le tudtam tenni több hónapnyi szorongás terhét. A manuális vizsgálatot hagyományos nőgyógyászati vizsgálat és ultrahang követte, melyből kiderült, hogy a tüneteimet nem méhsüllyedés okozza és orvosi értelemben a hólyagsüllyedésem sem vészes. Viszont az életritmusom, a lelki terheim és egy vélhetően szülés közben kialakult inoperábilis probléma együttesen izomgörcsöt okoznak a vaginámban, mely végül az izomfáradás miatt vizeletvesztést okoz.

A doktornő komplex terápiát javasolt, melynek része a lelki fitnesz, a testsúlykontroll, a gátizomtorna tréner segítségével, valamint a Kegel8 Ultra 20 gép napi használata is. Ehhez konkrét javaslatokat is kaptam, melyeket kombinálnom kell a termékleírásban található javallatokkal.

Megvallom, bár a gép a rendeléstől számítva villámgyorsan megérkezett, én mégis napokig csak tologattam jobbról balra. Húztam az időt, mert idegenkedtem attól, hogy bármit is a hüvelyembe tegyek, ami „nem oda való”… Három gyerek és egy home office-ban dolgozó férj mellett az időt sem nagyon találtam, amikor végre magamban lehetek. Végül a férjem pirított rám, hogy tegyek az egészségemért ahelyett, hogy a félelmeimet melengetem. Végül kicsomagoltam a ketyerét, áttanulmányoztam a leírást, elővettem a hozzá rendelt Kegel fertőtlenítő spray-t, a kezelőfejre pedig Sába intim síkosítót vittem fel a javallatnak megfelelően. A mit hova kérdéskör válaszai adják magukat, illetve feliratok is segítik a helyes alkalmazást.

Elsőként a relax programmal kezdtem, mivel a szakorvos ezt javasolta.

Hogy mit éreztem?

Nehéz szavakba önteni. Már az is nagyon furcsa volt, hogy időt szánok az alfelemre. Aggódtam, hogy nem fogom érezni, amit kell, de a felhelyezés könnyebben ment, mint vártam és az érzés is gyorsan megérkezett. Enyhe csiklandóssághoz tudnám hasonlítani, mely néhány perc után azonban kezdett kellemetlenné válni, ezért csökkentettem az intenzitást. 

Mit érzek azóta?

Enyhe és jóleső zsibbadást elsősorban a hüvelybemenet környékén, húzódó bizsergést a belsőcombomon és egyfajta magabiztosságot. Furcsa, olyan, mintha feljebb mozdult volt odabent minden.

Hosszú az út előttem és sokat kell még tennem azért, hogy rendben legyen az életem. De az intimitás köztem és a férjem között kezd helyre állni és végre úgy érzem, van remény. Néhány hét múlva már azt is tudni fogom, milyen egy „beható” vizsgálat a gátizomtrénernél… Addig is edzek szorgalmasan a Kegel8 gépemmel.